Robert Capa világhírű magyar származású fotográfus 150 színes fotográfiája New York és Budapest után most Franciaországba érkeztek. A kiállítás május 29-ig tekinthető meg a Tours-i Kastélyban.
Robert Capa fotóst a háborús konfliktusokat ábrázoló fekete-fehér képei révén ismerte meg a világ, és tartotta a legnagyobb hadi fotóriporternek. Színes képeiről 2014-ig csak a szűk környezete tudott: testvére Cornell Capa – aki tekercseit őrizte – és a különböző magazinok szerkesztői, akik fotóit megrendelték. Színes tekerccsel akkor technikai szempontból nehezebb volt terepen dolgozni, valamint a képek előhívása is több időt igényelt. De nem csak ez volt az oka annak, hogy Capa színes képeit nem közölték a magazinok vagy csak fekete-fehéren. A valós magyarázat sokkal inkább a kor és a szerkesztők szemléletében keresendő: a színes képeket komolytalannak tekintették a minőségi, komoly riportok illusztrálásához. Egészen 2014-ig kellett várni – a New-York-i ICP-ben rendezett életmű kiállításig –, hogy Robert Capa színes fotóit megismerhesse a nagyközönség. Ez szintén több indokkal magyarázható. Elsősorban a szakma nem tartotta értékesnek Capa színes munkáit, ezért még a halála után rendezett retrospektív kiállítások anyagiból is kimaradtak. Másrészt a színes tekercseken készült képek az évtizedek után elveszítették eredeti színtónusaikat. Így a 4000 darab megőrzött fénykép színeit digitális technikával próbálták visszaállítani.
Pedig Robert Capa az első fotóművészek közé tartozott, aki a Kodachrome színes tekercsek nyújtotta újfajta művészi kifejezési mód iránt lelkesedett, és gondolta úgy, hogy témától függően a színes fotók sokkal egzotikusabb és exkluzívabb hatást keltenek, valamint új piaci lehetőséget nyitnak a fotótudósítás műfajában. A kínai-japán háborúról tudósítva, 1938-ban írt menedzserének, hogy azonnal küldjön neki 12 Kodak színes filmtekercset, mert új tervei vannak. Ettől kezdve egészen a haláláig két fényképezőgéppel járta a világot: míg az egyik géppel a háborús eseményekről fekete-fehér sorozatokat készített többek között a Life és a Collier’s lapoknak, addig a másikkal színes kockákon rögzítette a háború mögötti és utáni reményteljes életet.
A második világháború, és 10 év haditudósítást követően új témákat és új kifejezési módot keresett. Ekkor utazik a Szovjetunióba, ahol hétköznapi emberekről és a mindennapi életről, Izraelbe, ahol az emigránsokról fotózta riportjait, majd svájci sípályákról, közkedvelt francia üdülővárosokból tudósított számtalan amerikai magazinnak. Bár Hemingway-t és fiát szintén színes filmen örökített meg, a fotók fekete-fehéren jelentek meg. Ahogy a Szajna partján és Rómában készült divatfotói is.
Divatmodell Dior ruhában a Szajna partján, Párizs 1948, Robert Capa / Fotó: Jeu de Paume
A Look magazin 1946-ban Dél-Franciaországba küldi, hogy Picasso kerámiáit örökítse meg. A tárgyak mellett Picasso családi életét is lencsevégre kapta, amint fiával a tengerben fürdik, vagy amint feleségét, Françoise-t óvja a napsugaraktól egy hatalmas napernyővel. Az európai nagyszabású forgatásokról a Vogue amerikai divatlap a hollywoodi rendezők és sztárok (Ingrid Bergman, Roberto Rossellini, Orson Welles) portréit rendelte tőle az ’50-es évek elején.
Pablo Picasso kisfiával, Claude-al játszik a tengerben, Dél-Franciaország, Vallauris, 1948 / Fotó: Jeu de Paume
Talán visszautasított színes munkái, vagy a „komolyabb” témájú tudósítások iránti vágy miatt, Robert Capa 1953-ban írott levelében ez olvasható: „Vége a Biarritz-i, Deauville-i és a filmforgatások tarka világának. Még nem tudom hol és mikor, de készen állok, hogy visszatérjek az igazi munkámhoz.” Néhány hónappal később a vietnami frontra küldték, ahol taposóaknára lépve vesztette életét 1954. május 25-én. A kiállítás a vietnami háború idején, az amerikai és vietnami katonákat megörökítő képekkel zárul.
Nam Dinh, Vitenám, 1954. màjus Fotó: Robert Capa / ICP / Magnum Photos
Válaszolj