A Montmarte tetején három utca találkozásánál álló La Maison Rose, vagyis a Rózsaszín Ház 1910 óta külsőre szerencsére nem sokat változott. A környezetével ellentétben őt elkerülte a modernizáció szele. Talán pont ezért, amiért megőrizte festői arculatát és azért, mert a múlt század végén a benne működő kantin a Montmarte-i festők tőrzshelyeként vált közismert intézménnyé, lett a Montmartre-ra látogató turisták kedvenc helyszíne. Romantikus fotók ezrei készülnek előtte, ahogy anno számtalan festő örökítette meg rikító homlokzatával az utókornak, mint Maurice Utrillo vagy Bernard Buffet! La Maison Rose története igazi párizsi sztori, a múlt század bohém és művészi életének lenyomata: Picasso kék korszakának kezdete köthető a házhoz, La Maison Rose első tulajdonosa ennek a korszakának fontos – majd később is – modellje volt.
1900 őszén a 19 éves Picasso festő és költő barátjával, Carlos Casagemas Párizsba érkezik. Picasso hazáját képviseli a Világkiállításon egyik képével, barátja a buja párizsi éjszakai életet felfedező turájuk során ismerkedik meg egy Germain nevű modellel, aki egyben egy kokett. Casagemas őrölten beleszeret a fiatal hölgybe és feleségül akarja venni. A 20 éves Germaine, akit valójában Laure Florentin Gargallo-nak hívnak Ramon Pichot festő felesége. Végül Casagemas szenvedélyes szerelme drámába torkollik, egy közös vacsora során öngyilkos lesz a Clichy boulevard egyik éttermében. Picassot lesújtja barátja halála, ami egyben az 1901-1905 közötti kék korszakának időszakát is jelenti. “Casagemas-ra gondolva kezdtem el kékkel festeni”- mondta. Ennek a korszaknak az egyik modellje pedig maga Germaine lett (például a Női fej sállal; Germaine portréja című képei), akivel a nő haláláig tartotta a kapcsolatot.
Germaine mindeközben 1905-ben megvette a Rózsaszín Ház épületét a férjével közösen, melynek a pontos építési dátuma nem ismert, de több forrás az 1850-es évek környékére teszi. Katalán férje, aki nem volt igazán ismert és sikeres festő sok időt töltött Cadaquès-ben, ahol megismerkedett Salvador Dali családjával. A monda szerint Germainet az egyik katalóniai tartózkodásuk alatt elbűvölte az ottani színes homlokzatok és ekkor döntötte el, hogy Párizsba visszatérve rózsaszínre festeti a házat. A “Madame Laure vagy Laure nagynéni helyeként” nevezett kantinban a kor híres festői és írói jártak: Albert Camus, Maurice Utrillo, Modigliani, majd később Piaf, Barbara, Aznavour. Picasso hű vendége és támogatója maradt Germaine-nek, aki a ’20 évek közepétől a férje halálát követően egyedül vitte a házat, utolsó éveiben a festő anyagi segítsége nélkül nem tudta volna fenntartani magát. Germaine vágül 1948-ban szifiliszben halt meg.
La Maison Rose 1920 körül. Fotó: Montmartre Addict
Germaine halálát követően a Maison Roset a jelenlegi tulajdonos Laurence Miolano nagymamája vette meg. Az intézményt hosszú évekig a család üzemelteti, majd az üzemeltetés egy helyi Montmartre-i figura kezébe került, és az utolsó két évtized alatt a Maison Rose elvesztette régi jellegét és identitását. A közelmúltban szerezte vissza Laurence Miolano a helyet és nyitotta meg rövid felújítást követően tipikus párizsi minőségi bisztróként, az eredeti dokumentációk és a családi emlékek alapján kialakítva a belső teret.
“La petite maison rose” Maurice Utrillo festménye 1905 körül.
La Maison Rose, 2 rue de l’Abreuvoir, 18. kerület, Párizs
Válaszolj